2010. február 18., csütörtök

Kínai pirított tészta


Ahogy felfedeztem még anno a kis kínai büféket teljesen elvarázsoltak, emlékszem volt egy egész hosszú időszakom, amig édes-savanyú csirkét ettem folyton folyvást:) Nem tudtam megunni sokáig, meg az Uncle Ben's félét is szerettem nagyon, de ilyeneket már ritkán eszem, ahogy olvasgattam kicsit glutamát témában, hát nem annyira szimpatikus dolog, de mintahogy sokan a kínai büféknek köszönhetem én is az Ázsiai ételek iránti vonzalmamat az biztos. Ez a pirított tészta étel is innen ered, mert hogy megpróbáltuk leutánozni  vagy tizenpár éve(jesszus!) is van ennek, arra konkrétan emlékszem, hogy tényleg megpirítottam a tésztát és erősen csodálkoztam, hogy nem az lett amit én elképzeltem:)
De a többedik próba már egész hasonló lett és azóta is rendszeresen készítjük. Hónap elején a párom szülinapjára készült és a szép kis rákocskák miatt lett belőle ünnepi étel, sőt ha minden igaz ma pont egy ázsiai étteremben tudunk torkoskodni Torkos csütörtök alkalmából, már alig várom:))

Hozzávalók

200g Mie tészta, vagy bármilyen kínai noodles, de sokszor sima spagetti tésztából készítem

2 sárgarépa
1/4 káposzta, vagy kelkáposzta, kisebb fej káposztából
1 nagy vöröshagyma, vagy ha van 2-3 újhagyma
1 marék mungó babcsíra
1 tojás
15 db garnéla rák (fagyasztott) vagy csirke husi is finom bele
1 doboz kókusztej
2 ek szója szósz
1 ujjnyi gyömbér
3 gerezd fokhagyma
2 ek szezám olaj

A tojást megsütöm rántottának, aztán felcsíkozom. A rákocskákat kókusztejben és egy kis vízben, pici sóval ésegy gerezd fokhagymával megfőzöm, ez forrástól számítva kb 4-5 perc. A zöldségeket julienne-re, azaz helyes kis csíkokra vágom, ez tényleg kicsit türelem játék, de megéri. A tésztát vízben kifőzöm vagy forrásban lévő vízzel leöntöm és pár percig állni hagyom.
Egy wokban felhevítem az olajat belereszelem a gyömbért és a maradék fokhagymát, picit pirítom, majd hozzá adom a nagyobb darabokra felszeletelt hagymát és zöldségeket a csíra kivételével. Itt egyébként bármilyen szimpi zöldséget lehet használni, most nem volt borsó, de azt is szoktam bele tenni.
Pár percig pirítom, aztán mehet bele a mungóbab csíra is, addig pirítom amig marad a zöldségekben egy kis roppanósság. Hozzáadom a tésztát és a szójaszószt, alaposan átforgatom. Hozzáadom a tojást és a garnélát és kész is. 2-3 személyes adag lett, marad még nekem másnap ebédre is, erről készült gyorsban a kép.

2010. február 12., péntek

Mákmuffin aszaltgyümölcsökkel és szilvalekvárral


Rajongok a mákért szinte minden formájában imádom, fura kivételt képez ez alól a mákos tészta, amit valahogy nem igazán szeretek. Ennek ellenére nem készítek túl sűrűn mákos sütit, mert ha megkívánom, akkor rohanok a jól bevált tömény, óriás mákos rétest felkutatni és még menetközben felfalni az egészet;) Azért folyamatosan tervezegetem a brutál mákos süti gyártást is. Ez a muffin a szilveszteri gubához vásárolt mákból, a karácsonyról maradt aszalt gyümölcsökből és az üveg alján árválkodó pár kanál szilvalekvárből készült.
A muffin tényleg az egyik legegyszerűbb süti, én nem is igazán értem a boltokban kapható muffin por dolgot, hogy minek is?

Hozzávalók

80 g mák
180 g liszt
160 g barna nádcukor
100 g aszalt gyümölcs (kandírozott narancs, aszalt cseresznye és eper)
1 tk szódabikarbóna
1 kk borkő sütőpor (Alnatura, DM-ből)
1 tojás
2 nagy evőkanál krémes túró (vagy 1 dl joghurt)
3 ek szatmári szilvalekvár vagy egy üvegnyi:)

A muffinoknál szokásos eljárás, nedves és száraz összetevőket külön tálban összekeverjük, majd az egészet lazán összeforgatjuk. Háromnegyedig muffin sütőben kapszlikba adagoljuk és 170-080 fokon úgy 15-20 perc alatt megsütjük. 11 nagy muffin lett belőle. (Azért 11 mert az egyik mélyedésbe úgy bele égett még korábban a cucc, hogy nem tudom kiszedni belőle)
Ha van több szilvalekvár nyugodtan töltsük meg az összes muffint vele, mert nekem sajnos csak 3 muffinba jutott, úgy hogy kétfelé vágtam és megkentem a lekvárral. 1 napot állt a hűtőben és valami irtó finom lett másnapra, tömény, de megéri.

2010. február 11., csütörtök

Aszalt paradicsomos szardellás szendvicskrémek



Így télen nem sok kedvem van ahhoz, hogy a boltokban kapható paradicsomokat megkóstoljam, így marad helyette például az aszalt paradicsom, ami még magában őrzi a napfényt és nem keltetett:) Kétféle verzió is készült belőle, annyiban küldönböztek, hogy az első szárítottból a második pedig olívaolajban eltett aszaltparadicsomból készült. Az első is finom, engem az olajbogyó pástétomra emlékeztetett (ami szintén egy ideje tervben van:), de a második amit rendszeresíteni fogok. Alapvetően annak ajánlom, aki nagyon szereti az aszalt paradicsom ízét, főleg egy kis szardella ízzel megtámogatva. Gondolkodtam a fűszerezésén, de elsőre inkább kipróbáltam egyszerűbben, de pl. egy kis bazsalikom biztos még dobna rajta, a második verzióval már kicsit bátrabb voltam és egy kis citromhéj teszi számomra többek között felejthetetlenné. Píritósra vékonyan kenve eszegettem jó pár reggelire ezeket krémecskéket, mert, hogy csak nekem ízlett:)
I. verzió
Hozzávalók:
100 g ricotta
6 db szárított paradicsom
2 szardella (olajban)
pici só
őrölt bors
II. verzió

3 db olíva olajban eltett aszalt paradicsom, plusz 1-2 evőkanál az olajból
3-4 kapribogyó
2 db szardella (olajban)
2 ek túró vagy persze itt is lehet ricotta
csipet reszelt citromhéj
pici só, őrölt bors

Az szárított paradicsomot kb. 2 órán keresztül vízben áztattam felhasználás előtt, hogy megpuhuljon. Aztán az elkészítés továbbiakban az összes hozzávaló összemixeléséből állt mind két esetben.

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz